Ünnepi Beszéd a 2015. október 23-ai nemzeti ünnep alkalmából – Magyar Rádió

Varga Mihály miniszter úr 

Tisztelt Ünneplő Közönség, Magyarok, Honfitársaim!

„A magyar forradalom… győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik… sorsa értelmére, az igazságra." ¹

Mi magyarok elmondhatjuk, hogy kevés nemzet van a világon, amelynek olyan gazdag történelme van, mint nekünk, és amely olyan bátran tud kiállni hazájáért, mint mi.

Legyünk büszkék erre!

Szabadságharcaink, nemzettudatunk részévé váltak, mert a magyarság legfontosabb értékeit, hitét és eszméit hordozzák. A szabad, független és önmagáért mindig kiálló bátor nemzet gondolatát.

Az előttünk járók, évszázadról évszázadra példát mutattak arról, hogy hogyan kell derekasan, állhatatosan és bátran küzdeni nemzetünkért, Magyarországért.

Ma sem érzünk, és ma sem cselekszünk másként.

Kedves Honfitársaim!

Történelmi helyeken állunk a Magyar Rádió épülete előtt és világtörténelmi az esemény melyre emlékezünk.

A 20. század sorsfordító eseménye volt a Magyar Forradalom, amely egy nemzedékkel ezelőtt rengette meg a világot.

 Bebizonyította, nincsen olyan elnyomó hatalom, amelyet ne lehetne legyőzni.

Ma 59 éve annak, hogy Magyarország bilincsbe vert, megalázott és meggyötört népe felemelte szavát a szabadságért.

1956. október 23-án a hosszú, félelemben és béketűrésben töltött idő után olyan erővel tört fel az életösztön a magyar népből, hogy a világ is beleremegett és népek sora nézte néma csodálattal a magyarok bátorságát.

A magyar forradalom egyik óráról a másikra tört ki. Egyik óráról a másikra „hasadt meg az égbolt, mert egy nép azt mondta: elég volt.²

Az elnyomók nem számítottak erre. A kommunisták azt hitték, hogy egy nemzet – kényszer hatására – feladja szabadságát, önrendelkezését, kultúráját, határait, történelmét és hitét.

De a szabadságharcosok a lehetetlennel küzdve, életük árán is elmondták, nem hagyjuk megtörni magyarságunkat, nem engedünk a fenyegetésnek és nem adjuk szabadságunkat.

1956 októberében, a márciusi ifjak, és a vértanúk leckéjén felnövő pesti srácok újra fegyvert ragadtak a nemzet függetlenségéért. A mérhetetlen túlerővel dacolva áldozták fel életüket, mert megértették: a nemzet puszta megmaradása lett a tét.

„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékekkel a népünk élén.” mondta Mindszenty József.

A kivágott közepű nemzeti lobogó, még ma is több üzenetet hordoz számunkra, mint bármilyen más jelkép. A kényszer, a terror alól való szabadulás, a szabadság, az elnyomás, a nagyhatalmi kényszer elleni tiltakozás üzenetét. Egy igaz ügyért, bátran kiálló nemzet akaratát.

A visszaemlékezők számára mégis a legfontosabb emlék az a kivételes élmény volt, amit az összetartozás érzése adott.

Tudjuk, hogy 1956. november 4-én vérbe fojtották a magyar forradalmat.

„A borzalmas budapesti gaztett miatt a kommunizmust az egész emberiség megvetése sújtja.” írta erről az a nemzetközi kongresszus, amelynek tagjai között ott volt a híres francia író, Albert Camus is.

Az 1956-os forradalom leverését a kommunizmus logikájában a megtorlás követte. Ennek során több mint 20 ezer emberre szabtak ki börtönbüntetést és 229 embert végeztek ki.[1] Tízezreket internáltak és tartottak fogva.

Hajtsunk közösen fejet a hősök emlékezete előtt. Azok előtt, akik megmutatták, hogy mit jelent a hazaszeretet, milyen hatalmas erő az összetartozás érzése, milyen tettekre vagyunk képesek a független Magyarország megteremtéséért.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontos ez a nap, hiszen hősök nélkül nincsen nemzet. A nemzetükért, az országért áldozatra kész emberek nélkül nem érhet el sikert egyetlen nép sem.

Ahogyan egy tábornok sem nyert még csatát egyedül, úgy egy kormány sem lehet sikeres a mindennapok hősei nélkül.

Mert a mindennapok harcát, küzdelmeit is meg kell tudni vívni. Ennek nehézsége abban áll, hogy a hétköznapok harcaihoz nem társul a különleges idők lelkesedése, nemzetet összetartó ereje.

Ezért a mai Magyarországon különösen fontos, hogy helyén kezeljük értékeinket, merjünk ragaszkodni hozzájuk és igazunkban bízva, merjünk kiállni értük.

A mindennapokban ehhez igazi tartásra, egységre és hitre van szükség.

Bennünk meg volt és meg van ez a hit!

Közösen értük el, hogy minden téren visszanyertük függetlenségünket, megteremthettük nemzeti egységünket és meg tudtunk küzdeni a gazdasági válság következményeivel is.

Nem volt könnyű a „magyar utat” követnünk, hiszen olyan átfogó lépéseket kellett megtennünk, amelyek alapjaiban változtatták meg Magyarország életét. A munka során itthon és külföldön is szembe kellett néznünk a meg nem értéssel.

De ahogyan Széchenyi István, fogalmazott: „Az elénk gördülő kövekből sok kitartással és munkával akár lépcsőt is építhetünk.'' Ezt tettük, így mára elmondhatjuk, hogy szinte minden téren sikeresek vagyunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Akik 1956-ban szembeszálltak a tankokkal jól tudták, hogy miért áldozzák életüket.

Magyarországért, a nemzetért annak szabad jövőjéért.

Reménykedtek, hogy céljukat, szándékukat megérti Európa és a szabad világ. Remélték, hogy tettekkel is melléjük állnak mindazok, akik 56 eszméivel egyetértettek és szavaikkal támogatták. Mégis magukra maradtak.

Ahogyan magára maradt Magyarország most is, amikor a nehéz kérdésekben dönteni kellett.

Döntenünk arról, hogy milyen eszközzel állíthatjuk meg azt a tömeges népvándorlást, amely tőlünk függetlenül, idegen nagyhatalmak érdekei és hibás döntései miatt alakult ki.

Csak bírálatokat, vitát, ellenkezést kaptunk, segítséget, nem.

Pedig tudjuk, hogy az európai nemzeteket, az európai létformát, a biztonságot, a kultúrát, a hitet ma olyan ismeretlen veszély fenyegeti Európát, amire még nem volt példa.

A legújabb kori világtörténelem eddigi legintenzívebb népvándorlása zajlik napjainkban.

Milliók menetelnek Európa felé keletről és délről. Ma már azt is tudjuk, hogy soraikban az üldözöttek mellett megélhetési bevándorlók, bűnözők, katonák, terroristák is vannak.

A történelem során idegenek soha ilyen könnyen nem jutottak be Európába. Európa mai vezetői pedig arról is lemondani látszanak, hogy megállítsák és megkérdezzék őket, kik ők, honnan és miért jöttek?

Az európai politika ma a gyenge arcát mutatja, és ha ezen az úton halad gazdaságilag is gyengévé válik, társadalmilag pedig kiszolgáltatottá.

Mi magyarok tudjuk, nemcsak az idegen megszállók, a diktatúra okozhatja egy nemzet vesztét, hanem a tehetetlenség, a gyengeség és a halogatás is.

Őszinte részvétet érzünk a menekülők iránt, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat, mert ők

-         áldozatai az országaik rossz kormányzásának,

-         az elhibázott nemzetközi politikai döntéseknek,

-         a teljesíthetetlen várakozásokat keltő európai politikánknak,

-         és nyilvánvalóan áldozatai az embercsempészeknek.

Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy magunkat is áldozattá kellene tennünk.

A magyarok válasza ma is az, ami 1956-ban volt. Magyarország megvédi magát, a határait és a szabadságát.

Nem akarjuk feladni, kultúránkat, történelmünket és hitünket.

Jól kell látnunk azt is, hogy ami most történik, az, amit az európai vezetők tesznek, arra nincs felhatalmazásuk az európai emberektől.

Ők ugyanis minden híradás szerint a magyar politikát támogatják, mert nem szeretnék, ha százezres migráns tömeg érkezne az unió területére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A beszéd akkor igaz, ha tetté formálódik. 1956-ban olyan sokan akarták a szabad Életet, hogy a halált is vállalták érte.

Ma nekünk nem kell ekkora áldozatot hoznunk, de hogy mit és hogyan teszünk, változatlanul meghatároz bennünket.

Ezért továbbra is

-         a magyar emberek érdekeit képviseljük,

-         saját döntéseinkben bízunk és

-         vállaljuk, ha küzdenünk kell hazánk nemzeti, politikai és gazdasági függetlenségéért.

-         Változatlanul a tettekben hiszünk, abban, hogy érdemes kezünkbe venni sorsunk irányítását, mert csak így őrizhetjük meg önmagunkat és lehetünk továbbra is sikeres nemzet.

Ezt a felelősségteljes utat követjük a jövőben is, elkötelezettséggel Európa jövője, közösségünk és nemzetünk iránt.

 Isten óvja Magyarországot, Isten óvja a magyarokat.

Budapest, 2015. október 23.

 [1] Raymond Aron francia filozófus szavai 1966-ból

 [2] Márai Sándor: Mennyből az angyal című verse

 [3] 1956 kézikönyve